A nap az évnek ebben a szakában velünk együtt nehezen ébred, de fél 9 körül azért csak felkelt és gyönyörűen sütött. A második napunkon már az állítólag megszokottabb, szebbik arcát mutatta nekünk Algír. Legfontosabb dolgunknak a pénzváltás bizonyult. Ezzel kapcsolatban is megkaptunk mindenféle jó tanácsot otthonról, mit hol hogyan érdemes, persze semmi nem úgy működik errefele. De valahogyan azért csak működik, mint ahogyan minden más is, csak éppen nem úgy. Mint régen, vagy mint ahogy gondolnánk. Szóval nem a sofőrt küldtük el, hogy jó árfolyamon váltson nekünk, nem is a bankba vittük (ahol a helyiek is csak 150 eurónyit válthatnának), ami teljes értelmetlenség lett volna. Egy helyi bejáratott csatornán keresztül sikerült váltanunk: egy kívülről műszaki kütyüket áruló kereskedőnél. Előtte telefonon azért oda kellett szólni neki, hogy legyen nála a kívánt mennyiségű készpénz, amit aztán gond nélkül, pult alól egy papírzacskóban igen nagy bizalommal nyújtott át nekünk. Mi már kissé kevesebb bizalommal, mégis bátran adtuk oda ellátmányelőlegünk jelentős részét, mondván mégiscsak a helyi szokásoknak megfelelő csatornán keresztül jutottunk ide. Megszámolni csak otthon mertük készpénzünket, ami az utolsó dinárig stimmelt. Hazafele nem bírtam ellenállni egy utcai „fast food” saurmásnak. A közelben található sütödében (hiszen van belőle bőven) nagyon jó illatú, mindenféle húsnak tűnő dolgokat sütögettek és töltötték valami salátával és pommes frittel bagettbe. Első körben egyet vettem kettőnknek, félig gyorsan megettem és csak a másik felét adtam csak át, ne csak én legyek rosszul tőle. De nagyon ízlett. Egyelőre semmi bajunk. Délben ettük és már háromnegyed négy.
Ma volt az első francia órám, egy néni jár hozzánk tanítani. Kedves néni, bár semmilyen más nyelvet nem beszél az arabon/kabilon és francián kívül. Kicsit próbáltam volna felkészülni az első órám előtt, hogy lássa, nem nulláról indulok, de valahogy nem sikerült. Elhadart néhány mondatot, majd hosszan, kérdően nézett rám. Egy darabig néztük egymást, aztán töltöttem neki egy pohár vizet. Ennek nagyon örült, elég meleg is volt délelőtt. Aztán néhány alap információt sikerült végre elárulnom magamról, de ez azért még messze volt bármilyen beszédkészségtől. Az óra további részében a nagy nehezen összeszedett bemutatkozást gyakoroltuk, majd valahogy kisütöttük, hogy jobb lesz, ha vasárnap újra találkozunk. Remélem tényleg jobb lesz!
Ma csütörtök volt (otthoni péntek), ez azt jelenti, hogy holnap végre szombat (itteni péntek). Vagyis szabadnap. A hét vasárnappal kezdődik (bár a falinaptárokon a szombat van legelöl), és csütörtökkel ér véget. Ez a rendszer nemrég alakult ilyenné, néhány éve még a csütörtök péntek volt a szombat vasárnap. Csak, hogy teljesen megkavarják az idelátogató idegeneket, most 1431-et írnak. Engem már első héten teljesen megzavart. De holnap remélem lesz idő végre kicsit kimozdulni és szétnézni a környéken. Egyelőre csak a ház teraszáról tudunk nézelődni, a környék csodálatos. Előttünk ősfenyők, óriásfikuszok, háttérben az Atlasszal. Minden utca girbe-gurba, most végre szeretnénk elindulni is rajtuk. Este még hamar sötétedik, ezért eddig munka után nem igazán volt időnk rá.

A bejegyzés trackback címe:

https://algiers.blog.hu/api/trackback/id/tr231697603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

balint.eros · http://airlineworld.wordpress.com 2010.02.17. 08:52:30

Saurma? És milyenek az ottani saurmások, jobbak, mint az egyetemi? :)
A fenti kep napfelkelte vagy naplemente? A kilatas tenyleg szuper!

algiers 2010.02.20. 23:16:11

áá, azért amiket eddig ettünk az egyeteminek nem jönnek a nyomába! bár nemtudom mostanában voltál-e, legutóbb csak csirkés volt nála, az nem az igazi...
süti beállítások módosítása