Első hétvégénk nagyon gyorsan telt el. Sokkal gyorsabban, mint az reméltük volna. :)

Pénteket korán kezdtük. Kollegáink vásárolni szoktak járni ilyenkor reggelenként, mi örömmel csatlakoztunk hozzájuk. Fél kilenckor indultunk, borongós, esős időben. Valahogy mindig, mikor velük van programunk beborul, esik. De sebaj, egy ilyen programot akkor sem hagyunk ki, tényleg lesünk minden percet, hogy kimozdulhassunk a szállásunk s egyben munkahelyünk bezárt kapui mögül. Igazi helybeli piacra mentünk. Parkolni nem a kijelölt „parkoló házban” tudtunk, hanem a dörzsölt vevőknek fenntartott, a piac bejárata előtti kis helyre. Már indultunk volna az első kiszemelt árus felé, mikor egy helyi fickó utánunk szólt. Én nem is nagyon értettem mit szeretne, az otthoni tapasztalatokból csak rosszra tudtam gondolni, pedig semmi gond nem volt. Szerencsére vezetőnk beszélt arabul, így ők egyezkedtek. Csak a kocsi kulcsát kérte el. Nincs ebben semmi furcsa. Hátha jönnek mások is, és miért ne jönnének, akkor ők is meg tudjanak állni, majd kicsit odébb ál, meg elrendezi a parkolót. Úgyhogy nemhogy be sem zártuk a kocsit, hanem a kulcsot egy vadidegen kezébe nyomtuk, így indultunk beszerző utunkra. Hagyományos piacnak tűnt, kis kínai textiláru kereskedőkkel az előtérben (ahol az árusok azért helybeliek, de az áruk összetéveszthetetlenül kínaiak), beljebb pedig igen bő étel-nyersanyag választékkal. Külön hal és tengeri herkentyűs „részleggel”, kicsit odébb birkafejekkel és finom, pacalnak való frissen kilógatott, még csepegő belsőségekkel, nyulakkal (valami miatt a fejük és kis fehér szőrös lábuk még a helyükön maradt), bárány, csirke, pulyka és egyéb finomságokkal. Az egyik bejáratott árusnál vettünk is magunknak a tényleg gusztusosan kitett húsokból, hogy maradjon is, kis porciókba lefagyasztani. Mondták, ha szeretjük a belsőségeket, szóljunk nyugodtan, mert ugyan itt nincs kitéve a pultra, de az árusoknak van. Legyen – gondoltam, a szívet, zúzát ilyesmiket nagyon szeretjük. Úgyhogy pult alól és a vendégcsalogatónak kitett egész pulykákból kihúzva elővarázsolta a csemegéket és külön csomagolták nekünk. Vettünk még némi helyi fűszert meg datolyát. Datolyából rengeteg van. A legfinomabb (helyi tapasztalat szerint) a „döglött nyúl” típusú – a francia „deglet nour” márkajelzésű. Úgyhogy ebből viszünk majd haza is bőven! A parkolóban a kocsinkat teljesen rendben találtuk. Igaz teljesen máshol állt és egyáltalán nem fértünk ki volna ki vele, de a helyi őr segített és gyorsan odébbállt a többi járgánnyal. Turistákba eddig egyáltalán nem botlottunk. Néhány kínait mondjuk felfedeztünk a piacon, de ki tudja, lehet hogy követségi munkatársak voltak.

Pénteken azt hittük ki tudjuk majd pihenni az első piacos élményeinket otthon és esetleg a helyi áru elkészítésével foglalatoskodhatunk. De nem sokkal miután megérkeztünk telefonáltak, hogy szeretettel várnak egy könnyed ebédre. Eszünkbe sem jutott nemet mondani. Először utaztunk keresztül napközben a városon. Pontosabban az egyik részén, az egészet azért még autóval sem jártuk körbe. Dimbek-dombok, terek, a tenger felé már egyre több helyen fasorok, pálmák, nagyon izgalmasnak tűnő városrészek. A Kasbah előtt épp csak elhaladtunk – ebbe a tengerpart előtt végződő és a domboldal felé nyíló, sűrűn épített misztikus óvárosi részbe egyszer külön lejövünk. Azt mondják kísérő nélkül ne nagyon menjünk majd be. Ahogy magunkat ismerem, azért megpróbáljuk majd megfogadni a jó tanácsot. Jó is ha van helyi vezetőnk, hogy elmesélje az izgalmas helyi történeteket. Ebédelni egy tengerparti kis étterembe mentünk. Finom helyi tengeri konyhával, mindig más választékkal. Aznap épp kis piros halak választéka, rák meg tintahal volt, nagyon finoman elkészítve. Az étkezés végén kértünk volna kávét is, de épp elment az áram az étteremben, ezért csak mentateát tudtak hozni – finom volt. Nagyon jól laktunk. Otthon, mielőtt azt hittük volna kipihenhetjük kicsit a napunkat, megint hívtak a szomszédból a kollegáink, hogy akkor mikor megyünk át vacsizni, mert a reggel vásárolt húsokból a mi kedvünkért sütöttek rántott húst krumplis tésztával. Hát tényleg illetlenség lett volna ellenkezni. Úgyhogy egy órányi pihenőt kértünk és mentünk is át – szerencsére csak a szomszéd épületbe – vendégségbe.

Ja, még aznap este egy további telefonunk is volt. Egy másik itteni kollegánk hívott, hogy mennek holnap kirándulni Tipasába, és nincs-e kedvünk társulni velük. Dehogynem volt! A programunk tehát adott volt szombatra (az itteni vasárnapra) is. Noha a római kori városka csak 60-70 km-re van Algírtól, mégis egy napos kirándulásra kellett készülnünk. Ráadásul külön kocsival. Ez még a helyi hatóságok belátható tűréshatárán belül esett, azt mondják eddig szabad rendőri kíséret nélkül kimerészkedni. Ha messzebb szeretnénk utazni, csak hatósági papírokkal és kirendelt kísérőautókkal tehetjük meg. Az utak minősége, a folyamatos dugók, útépítések és mesterséges lassítók igencsak korlátozták a gyorsaság fogalmát.

Tipasa történetét sajnos nem volt alkalmunk még elolvasni útikönyvünkben. Ezért ez a rész foghíjas marad – inkább az élményeket osztjuk most meg. Turisták itt sem voltak. Akiket láttunk mind helyi csoportok, diákok kirándulók voltak. Klasszikus római városka, szépen megmaradt amfiteátrummal meg sima teátrummal, sugárúttal, gyönyörű tengerparttal. Szépen egybemaradt néhány medence-rendszer is, amikben a halakat tárolták és helyezték egyik sós-pácból a másikba, hogy tartósítsák őket. A mozaikok is feltűnően szépen, egyben maradtak meg. A legtöbb helyen pedig eredeti helyükön. Otthon, vagy Európában bárhol ezeket már régen úgy körbekerítik vagy beviszik a múzeumba, hogy távolról lássa csak a közönség. Itt óvni sem kell annyira, mert viszonylag kevés a látogató, de nem is akarták annyira elkeríteni. A római városrész körül már sikerült turisták nyomaira bukkannunk. Közvetett módon. Olyan bazársort találtunk, ami állítólag a turisták miatt került oda. Ide is feltétlen vissza fogunk még térni. Akár az otthoni Tangó fénykorában. Szőnyegek, tálak, fa és ón kacatok, iránytűk, konyhaszekrény-elemek… Nem akartunk minden kincsből rögtön az elején bevásárolni, de megjegyeztük hol kell keressük azokat. Sajnos az árak itt már kicsit magasabbak is voltak, de legalább lehetett miről kezdeni a tárgyalást. Hazafele úton gond nélkül jutottunk el a Sheraton szállóig. Nagyon ajánlották, hogy az úton az ebéd utáni kávét itt fogyasszuk el. Meg amúgy is jelentős helyszínként jelenik meg ez a nyugati típusú kultúra-szeglet, ahová nyáron fürdeni járnak a diplomaták, de ilyenkor is van miért betérni. Kocsink előtt hamar megnyílt minden sorompó és tényleg finom volt a kávéjuk is. Az épület leginkább egy erődítményre emlékeztet, akár egy hadiszállás. A vendégek azért nagyobb kényelemben érzik magukat. Ezen a vidéken mindenesetre nem sok ilyen jellegű szálló van, a Hilton – ami csak a nevét használja, meg mostanában épül egy másik. Találkozunk bent egy magyar tánccsapattal is, akiknek majd a torkukon akadt a falat, mikor rájuk köszöntünk magyarul. Nem tudom, hogy a tartózkodási engedéllyel kapcsolatos problémáik miatt (ha voltak egyáltalán), vagy csak mert tényleg ritka itt a magyar vendég. Már hetek, hónapok óta énekelnek-táncolnak a szállóban. Ha lesz rá mód fogunk majd ide járni azért, érdekes emberekkel lehet találkozni itt is és a tengerpart tényleg szép, használható. A városban a legtöbb hely sajnos kevésbé alkalmas fürdésre. Már csak azért sem, mert az ipari kikötő épp a város közepén van, eléggé koszos a víz a környékén.

A bejegyzés trackback címe:

https://algiers.blog.hu/api/trackback/id/tr501704196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kirgizke 2010.01.27. 20:24:01

Érdekesnek ígérkezik a blog, jó ötletnek tartom, gratulálok!
Remélem, sok érdekes, hasznos és új információt kapunk erről az "ismeretlen" országról. Sajnálattal olvasom, hogy egyéni turistaként meglehetősen nehézkes és nem is túl biztonságos az algériai utazás...
süti beállítások módosítása