2010.02.22. 19:19
a Kasbah két arca
Algír legrégebbi városrésze, a Kasbah középen ketté van szelve. A franciák jobbnak láttak utat nyitni benne - így is eléggé nehezen tudták ellenőrzésük alatt tartani azt a városrészt, ahonnan minden lázongás meg összeesküvés indult. Kocsival képtelenség közlekedni benne, a mai napig (állítólag) szamárháton gyűjtik össze a szemetet az egymásba érő házak közötti szűkös lépcsőkön, utcákon. Szóval lebontottak jópár épületet, hogy utat nyissanak maguknak és így egy helyen harckocsikkal keresztül tudjanak hajtani rajta. Mi is megpróbáltuk még egy korábbi alkalommal. Ám kénytelenek voltunk visszatolatni, mikor a sokadik határozott vezetési stílusú helybéli közlekedett velünk szemben, jobbnak láttuk inkább hátramenetben menekülni. Így megúsztuk egy könnyebb lökhárító-horzsolással, ami már amúgy is ráfért a kocsira. Enélkül túlságosan elütött a többitől.
Első nekifutásra az északi városrészbe látogattunk el. Kizárólag gájdbácsival és rendőri kísérettel engednek be, hiába próbálkoztunk volna másképp, a felső bejáratokat rendőrök őrzik. Rövid huza-vona után kaptunk is két civil ruhás kísérőt magunk mellé, így sikerült kisebb csoporttá alakulnunk, a figyelmet legalábbis biztosan magunkra vontuk amerre jártunk. A lakóházak építésénél két szempontot kellett feltétlen betartani: minden lakónak meg kell adni a napfényhez és a tengerre való kilátáshoz a jogot. Ezért volt ideális az algíri domboldal, ahol az egyik ház terasza a másik fölé emelkedik, egyik sem takarja el a másik elől az öböl látványát és valóban mindegyikre odasüt a nap. Kivéve, amikor eső esik. Nekünk valahogy pont egy ilyen alkalmat sikerült kifognunk. A kilátás azért megmaradt.
A Kasbah kis utcái nagyon izgalmasak. Valamennyi házat a mai napig lakják, így gyerekekkel, idősebbekkel egyaránt találkoztunk sétánkon, mikor egy-egy lakásba bepillantottunk. A tegergős lépcsők mögül helyenként pedig elénk tárul a gyönyörű rálátás a másik domboldalra, vagy a tengerre. A városrész csatornázását és vízellátását ugyan már megoldották, de még mindig járnak a működő kutakhoz vízért. A szemétszállítás szamárháton viszont eléggé nehézkesnek, mondhatni megoldatlannak tűnik. Emiatt macskából rengeteg van, néha egy-egy szemeteszsákon öt-hat is akár. És nem jutnak dűlőre valahogy a házak felújításával sem. Pedig igazán megérné. Ugyan 1992 óta a világörökség listáján van az óváros, de rendszeresen meg akarják vonni tőle a rangot. Ilyenkor a kormány úgy tesz, mintha felújítana valamit rajta. Néhány épületet ki is pofoznak szépen, a legtöbb épületre viszont továbbra is ráférne a restaurálás.
A kilátáshoz való jog
1 komment
Címkék: városnézés kasbah algír
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
