algiers 2010.08.11. 18:47

La nuit du Doute

Tegnap volt a kételyek éjszakája.

Amikor néhány hete megkérdeztük Buda bácsit,  a franciatanárt, hogy pontosan mikor kezdődik idén a Ramadán, azt mondta, hogy az attól függ. "Pontosan akkor fog kezdődni, mikor elfogy a Hold" - és hozzátette "Ezt azonban ma még senki nem tudja biztosan". Az imámok felmennek a müezinjük tetejére és esténként onnan nézik távcsöveikkel, hogy mi a helyzet. Azon az éjjelen, mikor már majdnem teljesen elfogyott, akkor kételkednek. Öszzeülnek és eldöntik, kezdődjön-e.

A héten eléggé felhős volt az idő, azon gondolkodtunk, vajon így hogy fog menni a döntés. "De nem gond," - adta meg erre is Buda bácsi a választ - "az országban mindenhol figyelik". Így hát, ha például Gardaiában látszik, és elfogyott, akkor mindenhol elfogyott. Valahogy így történhetett tegnap este is, mikor Algír felett igencsak borús, felhős időnk volt. Még a helyi tévé is közvetítette, mikor összeültek a bölcsek és meghozták a döntést: kezdődhet!

Idén a Ramadán augusztus 11-én vette kezdetét és tart egy hónapon keresztül, előre láthatóan szeptember 10-ig. Addig nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, nem élvezik az életet. Legalábbis amíg Allah láthatja, vagyis napközben. Mert éjszaka aztán beindul a dorbézolás, kinyitnak a boltok, éttermek és otthon a konyhák, fridzsiderek. Lehet dőzsölni hajnalig, a müezzin első énekéig. Utána napnyugtáig semmi. A város is sokkal csöndesebbnek, szinte kihaltnak tűnt már az első nap. De meglátjuk még milyen meglepetéseket tartogat az időszak számunkra. Egyenlőre a legmeglepőbb: az Algéria-Gabon Afrika-kupa selejtezőt a Ramadán miatt ma este 22:30-kor kezdik. Reméljük, a játékosok még erejük teljében.

-Nos?
-Fátyolos!

Augusztus 4-én este hétig pedig már kezdtük azt hinni, hogy mégis vannak. Erre az időpontra tervezték ugyanis Algéria első számú bevásárlóközpontjának megnyitását. Najó, így ebben a formában ez nem teljesen igaz. Az első Centre Commercial már a nyolcvanas években megépült Kanada jóvoltából a Riad El Feth-nél, a hatalmas vasbeton emlékmű mellett a három szintes kellemes, részben nyitott szerkezetű építményben jópár üzlet, vendéglátóipari egység, audiovizuális központ (mozi?), valamint egy ötszáz férőhelyes színházterem található. Legalábbis a tervek szerint, mert az épület egy otthon forgalmasnak számító hétvégi délutánon is szinte pang az ürességtől. Kísérteties látvány, ahogy az üres - érdeklődés hiányában bezárt - butikok előtt sétálgatva a központ eredeti funkcióját kutattuk. Néhány DVD-boltot, egy sportszeráru üzletet és egy szuvenír árust azért nyitva találtunk. Bizonyos alkalmakkor viszont mégis megtelik a helyszín. Így történt például legutóbb is, az EU kulturális fesztivál idején - közel telt házzal és remek hangulattal fogadták többek között a magyar 4forDance előadását május végén.

A bab-ezzouar-i bevásárlóközpont komoly reményekkel épült. A svájci tőkéből megvalósuló beruházás évek óta húzódik, mostanra gondolták úgy, hogy elérkezett a pillanat és pontot tesznek végre az ügyre. Megnyitják. Egy-egy ilyen beruházás azért nem annyira egyértelmű folyamat. Hiszen volt már rá példa az országban, hogy bizonyos francia befektetők hipermarket-láncot szerettek volna meghonosítani volt gyarmatukon. (Ilyet különben még nem fedeztünk fel Algírban.) A szerkezetkész épület el is készült hozzá, azonban a rengeteg adminisztratív huza-vona, különböző előírásoknak való megfelelés, valamint az 50% feletti algériai résztulajdonos okozta nehézségek végül eltántorították a franciákat, meggondolták magukat, visszavonultak. A szerkezetkész épület egy mező közepén ma is változatlanul várja a megoldást az ügyében.

Augusztus 4-én mindenesetre átadták a közönségnek a várva várt új központot. Sajnos a mozi még nem nyitott meg (ahogy elnéztük a termek átadása még hetekig, hónapokig, évekig elhúzódhat), és jópár bolt és étterem sem készült még el teljesen, az első lépés mégis megtörtént. Bevásárlóközpont várja az érdeklődőket a város határában, nem messze a reptértől! Abban azért bizonytalanok vagyunk, vajon tényleg erre lenne-e a legnagyobb szüksége a lakosságnak. A megközelítés kapcsán is felmerül jópár kérdés, hiszen tömegközlekedés hijján leginkább autóval látogatható, a parkolóhelyek száma azonban erősen korlátozottnak tűnt. Az első kávénkat mindenesetre ajándékba adták, bízva benne, hogy legközelebb is eljövünk. És valószínű igen. Ott leszünk, hogy megnézzük, megnyitott-e már a mozi. Az igazi csoda az lenne!

algiers 2010.07.19. 00:25

C'est l'été

A hosszabb szünet után nem csak mi, de a nyár is megérkezett Algírba. Az otthoni időjáráshoz hasonlóan, hirtelen lett nagymeleg itt is. Annyira, hogy az utcán néhány lépés megtétele után úgy leizzadunk, mintha kilométereket gyalogoltunk volna a sivatagban. Pedig tényleg csak néhány sarokról volt szó, mikor az első itteni pénteken bagettért szaladtam (volna) a jól bevált pékhez a Rue Aous Mohammed szélén. Sajnos nem jártam sikerrel, mint ahogy három nappal később hétfőn sem. Lehúzott redőnyök, és nem csak a boulangerie ablakán, hanem a mellette levő kisközérten, sőt a két sarokkal odébb lévő boulangerie-nél is. Csak tüzetesebb vizsgálódással sikerült megállapítani (és a kis felragasztott cetlit megtalálni), hogy néhány hónapra még a pékeknek is jár a szabadság. További izzadságos munkába telt, mire a környék távolabbi utcáit is bejárva és az elsajátított francia nyelvtudásom fortélyait kihasználva kenyérre leltem. Persze nem pékre, csak egy másik magasin-ra, ahol szerencsémre még éppen nem fogyott el a bagett. Amiből ha kettőt veszünk, másnapra biztos, hogy kiszárad legalább az egyik, ha viszont csak egyet, akkor az meg azért kevés, mert már a hazaúton elfogy a csücske, negyede, fele.

 

Örömmel vettük tudomásul viszont, hogy szomszédunk, Yusef felújította cukrászdáját. A nyitást szombatra ígérték - mesélte boldogan a szemközti illatszer árus, mert hogy lecserélték a régi sütőgépet egy újra. Abban csak reménykedtünk, hogy ehhez nem kellett főfalakat mozgatni az épületben, és simán megy majd az átállás... (És nem úgy, mint ahogyan arról már beszámoltunk egy rosszul sikerült sütőgép-csere kapcsán.) Ezzel azonban semmi gond nem volt, csak némi áramszünet zavarta meg a nyitás napját, úgyhogy némi késéssel újra megkóstolhattuk a croissont meg a pain au chocolat-t. Valóban megérte az idő és a csere! Minden eddiginél finomabb sütiket ehetünk mostantól a szomszédban. Yusef elárulta még, hogy nemsokára házasodik, nászutukat pedig Magyarországra tervezik.

A hőséggel a tűzesetek is megszaporodnak a városban. A kép az ablakunkból készült, a szomszéd ház szerencsére nem égett le végül (teljesen).

A jóidővel együtt pedig a tenger is melegszik. Egyre gyakrabban látogatjuk mi is a strandokat. Egyenlőre a várostól keletre fekvő Aïn Taya község melletti Deca Plage-on jártunk, már többször is. Érdemes korán indulni, lehetőleg nyolc előtt, hogy még a hétvégére is jellemző reggeli forgalmat megúszva, időben kiérjünk. Fél kilenc körül szinte üres a part. Ilyenkor a víz is frissebb, napernyőt (kétszáz dínárért) meg a homoktól védő vászon ponyvafalakat (szintén kétszáz dínárért) simán kapni még. Lehet persze saját eszközökkel is dolgozni, mi például beszereztük már a tengerparti zöld-fehér csíkos nyugágyunkat, amit lapjára csukva hozunk minden alkalommal magunkkal. Igaz, ennek újbóli három-dimenzióssá alakításához kevésnek bizonyul a műegyetemi diploma, és valami mindig kifordítva, csálé marad rajta. Némi nehézségek árán (és ekkorra már nem is bánjuk annyira, hogy újra leizzadva) sikerül a vízbe is bejutni.

Nemcsak azért szeretjük jobban ezt, a helyiek által is közkedvelt partszakaszt, mert a várostól keletre való fekvésének és a széljárásnak köszönhetően lényegesen tisztább vízű a nyugatra fekvőktől, hanem mert szinte minden kényelem és kiszolgálás elénk jön. Ha kicsit megszomjazunk, mindjárt otterem egy helyi kisfiú, aki kezében faszénmelegítővel fűtött szamoárjából kínálja a teáját. Utána, ha kicsit meg is éhezünk, választhatunk a paradicsomos ízesítésű lepényszelet (még szintén meleg), vagy a lekváros bukta közül - helyi árus hozza ezeket is kézhez. És az egészért nem fizettünk többet tizenöt dínárnál! Ehhez képest a napernyőket kicsit drágán mérik. Igaz, apróbb szépséghibája strandszakasznak a wc és zuhanyzó kissé keletiesebb kivitelezése. Viszont legalább az is van. 

Dél, fél egy körül már készülődünk haza, hogy kocsinkban a légkondicionáló funkciót bekapcsolva a legnagyobb melegben araszoljunk visszafele a városba a rövid, ámde ilyenkor igen sokáig tartó útunkon. Még így is érdemesebb hazajönni, mert a strand már nagyon megtelik, a nap meg árnyékban is kezd elviselhetetlenné válni. A tizenhárom húszas müezzin fülbemászó hangját általában már otthon hallgatjuk szombat délután.

süti beállítások módosítása