Tariq Ibn Ziyad, a berber hadvezér 711-ben hétezer harcosával átkelt az Afrikát Európától elválasztó szűk szoroson, ahol súlyos csapást mért az ott uralkodó vizigótokra. Ezzel az arabok váltak Hispánia uraivá. Azt a helyet, ahol partra szálltak "djabel al-Tariknak", vagyis Tarik hegyének nevezték el a vezérről. Ebből a névből származik a hegy és a szoros mai elnevezése, mely spanyolul így hangzik: Gibraltár.

Sokan nem szeretik Marseille-t, Európához képest túl délinek tartják már, rengeteg bevándorlóval, nyüzsgéssel, kevésbé a megszokott francia városka képét festi. Mi nagyon vártuk már az indulásunkat. Utazásunkat az algériai hajótársaság Tariq Ibn Ziyad nevű tengerjáróval tettük meg, ami itt a legnagyobb hajónak számít 500 kocsira és 1276 főre jutó férőhelyével. Bár a mentőcsónakokat elnézve ennyi embernek biztos nem lenne helye. Meglepően gördülékeny vám- és útlevélvizsgálat után hamar a hajó fedélzetén találtuk magunkat. Ezen azért is lepődtünk meg, mert a helyi hatóságok szeretik igen aprólékosan végezni munkájukat ami persze időigényes. Részünkről fennakadást csak az okozott, mikor a hajót szerettük volna fényképezni. Ránk szóltak, hogy ez itt kifejezetten tilos, nagyongyorsan tegyük el a gépet. Nem sokkal később, a hajóról már senkit nem zavart (más kérdés, hogy odaát a Marseille-i oldalon nyugodtan lehetett a hajót fotózgatni). A legtöbb helybéli utasnak azért hosszadalmasabb volt a beszállás. Sok csomaggal, néha még megrakott utánfutóval érkeztek a hosszú útra. Valószínű ennek is volt köszönhető, hogy a tervezett indulást jócskán túllépve, mintegy négy és fél óra várakozás után hagytuk el a kikötőt, hogy húsz órányi hajóút után négy hónap Afrikában töltött időszakot magunk mögött hagyva újra Európa partjaira lépjünk.

A hajó védelme érdekében egy jókora katonai helikopter és jópár sirály kíséretében hagytuk el a várost, míg a délutáni fényekben teljesen el nem tűnt a Notre-Dame d'Afrique jól felismerhető, városból kimagasló kupolája. Mivel a jegyünkhöz hálókabin is járt, teljes kényelemben érezhettük magunkat, a tengerre néző ablakunk pedig felért bármilyen TV adással. A másnap délelőtti órákban akkora köd volt, hogy elképzelni is nehéz volt, valóban találunk-e partot északra. Európa közeledését csak a telefonunkba visszatérő térerő csipogása jelezte. Egyre javult az idő, If várának szigeténél már tisztán láttunk mindent. Azt is, ahogyan megérkezik hozzánk egy kishajón a marseille-i kikötő pilot-ja, ügyesen, menet közben a mozgó csónakról átszáll hozzánk, hogy benavigálja a nagyhajót a kikötőbe. Mint megtudtuk, erre több okból is szükség van. Sokkal nagyobb a hajóforgalom és komoly szaktudást igéynlő manőverekkel ő tudja pontosan, hogyan és melyik szabad kikötőhelyre fogunk beállni.

 Az európai Notre-Dame (de la Garde)

Jó volt újra földre lépni, európai levegőt szívni. Egészen más érzés délről megérkezni ide, mint egy francia kirándulás során ellátogatni a déli Marseille-be. Örültünk minden percének, legfőképp annak a szabadságnak, hogy bejelentés nélkül bárhova mehettünk. Ha úgy tartotta kedvünk, elutazhattunk akár egy környező városba (Avignonba például), vagy szabadon kirándulhattunk a közeli hegyekben (Provance-Alpok-Cote d'Azure régió lenyűgöző helyeinek egyikén). Két hetesre sikerült kirándulásunk így hamar eltelt. Eredeti visszautunkat néhány nappal korábbra terveztük. Akkor a francia komptársaság hajóján utaztunk volna Algírba. Nem fejezték be azonban időben a kocsi szervizelését, ami miatt Marseille-be jöttünk, így kénytelenek voltunk áttetetni visszajegyünket. Szerencsénkre a következő induló hajó négy nappal később ismét a Tariq volt. A hajó személyzete már megismert minket, újra élvezhettük algériai barátaink vendégszeretetét: a kitűnő fogásokat a hajó éttermében, mely járt a kajüthöz, a naplementét a hajó teraszán (ez sajnos le lett volna zárva a francia hajón), valamint Milito BL győzelmet érő, Bayern München ellen lőtt góljait a klubterem nagytévéjén.

További két jó hírünk: a kertben újra felfedeztük a hetek óta eltűnt házi teknősünket, továbbá, hogy megérkezett a január végén megrendelt Peter Justesen szállítmányunk. Még szerencse, hogy semmi romlandót nem rendeltünk, a borok meg idővel csak nemesednek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.