Ramadán alatt jelentkező recept-rovatunkban ezúttal az épp érő fügének egy elkészítési módjárt ismertetjük.

A kertben terméstől roskadozó fügefáról szedjünk egy jó tállal, az érettebb, puhább szemekből válogatva. A földre hullt, hangyák és más bogarak által megkezdett darabokat inkább hagyjuk ezúttal, a gyümölcs folyamatosan érik, van még belőle bőven a fán is. A leszedésekor megjelenő ragacsos fehér folyadéktól se ijedjünk meg, szedjük csak tovább, utána kezet lehet mosni. A nagyobb levelek alatt biztos bújkál még egy-kettő.

Miután ez így megvan, kóstolni is lehet. Megmosni érdemes, permetezve ugyan nem volt, de amilyen por van a városban és amennyire koszos lesz minden egy-egy eső után, feltétlen jobban járunk. A szárát kivéve az egész gyümölcs ehető héjastól, magostól. A maradékot (1-1,5 kg) megmosva és kisebb darabokra vagdosva tegyük egy lábosba, majd engedjük fel vízzel. Kis cukor és egyéb ízesítők hozzáadása után hagyjuk főni jó 1-2 órán keresztül. Ha már ragacsos masszává - dzsem lekvárrá - kezd összeállni, akkor lassan kész. Az így előállított lekvárunkat tegyük tisztára mosott befőttes üvegekbe (lehetnek használt, de tisztára mosott uborkás, vagy mustáros üvegek, amikből bőven akad a spájzban), és miután jól rázártuk a tetejét, hagyjuk kihűlni fejjel lefelé fordítva.

Az állaga leginkább az eperlekvárra emlékeztet. Attól függően, hogy mennyire volt édes a gyümölcs, szinte alig kell cukrot hozzáadni, a végeredmény igazán ízletes lesz. Reggelire és vacsorára is kitűnő, a helybéliek egyenlőre azonban csak naplemente után és napfelkelte előtt fogyaszthatják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.