Szeptember 9-én este hét óra tízkor a negyedik müezzin éppúgy hívta imára a híveket, ahogy eddig. Az este kezdetét jelző imám egyúttal a vacsora kezdetét is jelentette a Ramadán alatt, az evészet pedig eltarthatott egészen a hajnalban megszólaló elsőig. Még Ramadán előtt történt, hogy kicserélhették a hozzánk legközelebb eső, egyébként tapasztalataink szerint a város legszebben hangzó müezzinjének az összes (mind a négy égtáj felé beállított) hangszóróját, így szerencsére újból garantálttá vált, hogy véletlenül sem maradunk le egyetlen imáról sem. Azért a technika néha itt is tréfát űz. Minden eddiginél jobban halljuk azt is, mikor talán a párás időjárás következtében kontaktossá vált vezetékezés miatt, néha a dallam kellős közepén recsegni kezd, sőt néha teljesen ki-kihagy a hang. Legutóbb pedig már azon is gyanakodni kezdtünk, hogy egyáltalán élőben szól-e az Allah akbar nap mint nap. A teraszon épp befejeztük a vacsorát, mikor elhallgatott az esti imám, majd néhány perccel később a Windows kikapcsoló hangjára (Start gomb-leállítás-leállítás) lettünk figyelmesek. Persze az is lehet, hogy csak a hangosítás lett egy PC-n keresztül megoldva.

A különlegességét az aznap esti imának az adta, hogy egyben a böjttel töltött hónap végét is jelezte. Előző este, 8-án szintén volt egy kis kételkedés: bizonytalanok voltak, vajon elfogy-e a Hold másnapra, vagy sem. Ha igen, akkor vége, ha nem, akkor még egy napot ki kell bírni! Sokminden függött a döntéstől, mert ezt követően jöhetett a kétnapos ünnep, a kis Aïd. Csütörtök-péntek, péntek-szombat? Végül felhős égbolt ide, holdállás oda, utóbbi mellett döntöttek és hétvégére került az ünnep, mikorra összegyűlik a család és esznek-isznak-ajándékoznak. Semmiképp nem keverendő össze a Nagy Aïd-del, ami hetven nappal a Ramadán után következik majd. Ezt mégnagyobb vacsorával - általában birkaáldozatra emlékeztető mesuival fogják ünnepelni. Addig pedig még mindig maradt egy hónap, amíg aki szeretne és bírja böjtölhet tovább. Egyes magyarázatok szerint ebben az időszakban is lehet további hat - nem feltélenül egybefüggő - napot evés, ivás, és élvezetek nélkül tölteni.

Csak ezzel tudjuk magyarázni azt is, hogy környékünkön a legtöbb étterem, saurma árus és sarki hamburgeres még mindig nem nyitott ki, felújítgat vagy egyszerűen átmenetileg megszűntnek mutatkozik. Az egyik süteményárus például (a boltot nem a cégérről, vagy kirakatról lehet felismerni, mert ilyen épp nincs rajta, hanem úgy, hogy valaki konkrétan ajánlotta) boldogan újságolta, mikor brióst szerettem volna venni, hogy "Oui monsieur, non monsieur, nous ouvrirons dans vingts jours!" Addig még meszelgetnek, pultot csiszolgatnak meg gépeket szerelnek és cserélnek, hogy a nyitásra minden tökéletes legyen.

Néhány pék viszont nyitva van! Mégpedig úgy tűnt, hogy a régi (értsd: a Ramadán előtti, megszokott) nyitvatartás szerint. Bár ennek írott nyoma továbbra sincs sehol, de már második hete úgy tűnt, hogy stimmel a nyitvatartási elmélet. Az ünnep előtti napokban viszont hiába láttuk a kirakaton át, hogy épp érkezik a friss sütés és pakolják ki a kosarakból a még melegen gőzölgő bagetteket, kerek, és egyéb fonott kenyér-finomságokat. Azok mintha ott sem lettek volna, úgy kapkodták el őket. Persze nem sorban állva és bármilyen felfedezhető rendszerben kiszolgálva az ügyfeleket, hanem érzésre. Európai arcberendezkedésemmel állhattam akár legelől is, az biztos, hogy a legutoljára érkezett kisfiú, kislány is elém ügyeskedte magát, és ugyan alig érte fel a kiszolgáló pultot, hamarabb kapott hármat-négyet is a bagettből, mint én. Egyik koradélután, pechemre épp a nemrég kezdődött iskola egyik első tanítási napjának végén felcsillant a remény, mikor megláttam, hogy újra sütöttek pizzát is a péknél. Nagy, négyszögletes tepsiben, kis négyszögletes szeletekre vágva, egyszerű paradicsomosat, egy-egy szem fekete olivabogyóval a közepén. Frissen, melegen hozták ezt is hátulról. Hiába viszont, csak a pult üvegén át láthattam, mert a gyerek- és anyukaseregen képtelenség lett volna keresztülküzdeni magam. Ráadásul, mintha soha nem ettek volna, úgy vették a pizzákat (4-5 darabot) fejenként. Jó volt nézni, mekkora sikere volt egy-egy sütésnek, meg az üzletnek. Nem szomorkodtam, még néhány nap-hét-hónap, és csak túllendülnek ezen az időszakon, hogy visszaálljon minden a régi kerékvágásba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.