A The Economist januári számában megjelent a világ legélhetőbb városainak rangsora. Ez persze egyben azt is jelenti, hogy a lista alján szereplő helyek a világ legélhetetlenebb városai - az elemzés szerint. Az Economist Intelligence Unit szakértői az egyes városok lakóit kérdezték, elégedettségüket vizsgálták a gazdasági stabilitás, az egészségügyi ellátottság, kulturális, környezetvédelmi, képzési és infrastrukturális helyzetük alapján.

A lista élére Vancouver került, némiképp ezáltal is aktualitást adva a téli olimpiai játékoknak. A 140 vizsgált város közül Algírt csak a zimbabwei Harare előzte meg, holtversenyben lett utolsó előtti a bangladeshi Dhakával.

Algírból jelentjük, hogy noha az első villamosjárat még nem épült meg, és jó tíz év után állítólag a metróépítés is lassan az utolsó fázisába kerül, azért a helyzet nem olyan vészes. Másfél hónap után továbbra is úgy érezzük, hogy élhető a város. Sokszor ugyan keresni kell azokat a helyeket, amelyek hasonlítanak az otthoniakhoz, de meg lehet találni!

A fenti képen pont nem egy ilyen látható. Megpróbáltunk keresztülgázolni a szombati piacon, hogy eljussunk a Kasbah (Algír óvárosa) alján lévő múzeumba.

Csütörtök délutánonként a város felbolydul, mindenki igyekszik bevásárolni a hétvégére. Olyankor nagy a dugó mindenfelé, mivel szinte semmilyen tömegközlekedés nincsen (kivéve egy-két duplacsuklós buszt), rengeteg az autó. Pénteken viszont ennek megfelelően kiürül, ilyenkor szoktunk kimerészkedni, hogy végre mi is láthassunk valamit a városból. Egy hátránya van azonban a járható utaknak - semmi sincs nyitva. Így jobbára csak bolyongunk céltalanul, majd miután egyszer-kétszer jól eltévedtünk, megunjuk, és hazamegyünk. Szombaton már megindul az élet, ilyenkor az emberek kimennek a városba, élvezik, hogy nem kell otthon ücsörögni a lakásban. A tereken fociznak a gyerekek, a fiatalok ácsorognak a kapualjakban, a házaspárok sétálnak és kirakatokat nézegetnek. Vasárnap pedig kezdődik a hét.

Sajnos a múzeumok és egyéb látnivalók nyitvatartása is követi a munkarendet, ez azt jelenti, hogy nem nagyon tudunk eljutni semerre hétközben. Meg kell elégedni a meghívásokkal és azzal, amit ott mesélnek a többiek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.