Az elmúlt napokban igencsak felgyorsultak az események, ezért jelentkezünk ilyen soká. Hirtelen azt sem tudjuk merre kezdjük, megpróbálunk sorrendben haladni. Múlt héten végig szakadt az eső, a hőmérséklet is nagyon lehűlt, végig pulcsi, kabát kellett. Ahogy közeledett a háromnapos szünet, úgy esett egyre többet az eső. Szombaton érkeztek meg a vendégeink, akiket elhoztunk a reptérről. Őket is a várakozásokkal ellentétes, kevésbé barátságos Algír fogadta. Hiába számítottak száraz, meleg helyre, épp az ellenkezőjét kapták. 14-én, vasárnapra terveztük a hivatalos március 15-i ünnepséget, mert aznapra könnyebben tudtuk meghívni az algírban élő, Magyarországhoz kötődő helyieket. Vacsorával készültünk, az előkészületekből mindenki kivette a részét. Jó nagy adag gulyáslevest főztünk, nagyobb fogadásokkor általában ezzel várjuk a vendégeket és ők sem bánják, ha minden alkalommal ezt kapják.

Vasárnap délelőtt még sétálni mentünk az újonnan érkezett vendégeinkkel a városba, mikor kaptuk a hírt, hogy a fogadás helyszínén (a ház meredek helyen, a tengerpart közelében van) az elmúlt napok esőzése lemosta a fél hegyet. Épp a házhoz vezető út támfalát törte át és döntötte le teljesen, úgyhogy autók nem is tudtak közlekedni rajta. Villany- és gázvezetékek szakadtak, első pillanatban úgy tűnt, hogy aznap este oda nem tudjuk megszervezni a vacsorát. Aztán gyorsan összeszedte magát a helyi tűzoltóság, és a közterület fenntartók, összetoldozták annyira az utat meg a közműveket, hogy többé-kevésbé helyre állt a rend. Szerencsére nem kellett átszervezni más helyre/időpontra/alkalomra az egész társaságot, így az összejövetel nagyon jól sikerült, sokan eljöttek. A gulyásból meg olyan mennyiséget sikerült főzni, hogy még ma is azt ettük (pedig boldogan szedtek többször a vendégek is maguknak).

Hétfőn szintén újonnan jött vendégeinket kísértük körbe a város érdekesebb helyein, ahol jópár fotó is készült. Egyben ezt az elmaradásunkat is pótoljuk, hiszen számos helyről beszámoltunk már, de a látvány még hiányzott (Főposta, Május 1 piac, a Rue Didouche Mourad házai). Íme.

Algír - az utcán

 Parkolási problémák a városban...

A képről sajnos hiányzik a ház, a Didouche Mourad alsó részén lévő telek évek óta foghíjas. Egykoron pék lakott az épület földszinti lakásában, a termékeit frissen sütötte házi sütödéjében. Gondolt egyet - valószínű elég nagy volt a forgalma - és megvette magának a nagyobb kemencét, ehhez azonban már nem volt elég nagy helysége. Hogy beférjen az új gépével, egy-két falat odébb mozgatott a lakásában, úgy látszik azonban a statikus véleményét nem kellett kikérnie előtte. Valószínű tartó pillérekhez nyúlhatott, mert utána összedőlt az egész ház. Személyi sérülésekről és a pék sorsáról nem tudunk, a felújításon viszont már egy ideje dolgoznak...

A főposta épületét még nem értékesítették. Kívülről...

és belülről.

Lépcsőházba pillantva

 Otthonról is ismerős lépcsőház egy-két személyes lifttel.

Lejjebb postaládasor.

Az algériai bicikliszövetség. Ittlétünk alatt egyetlen biciklistát láttunk, küzdött épp az egyik domboldalon felfelé. Állítólag félnek a bicikliktől.

A Május 1. piacon

Pacalnak való friss birka-belsőségek.

A feje is vihető. (Köjál ellenőrzés előtt...)

Friss halak és rákok bent,

és kint.

Gyümölcs és olivakínálat.

Délkörül már elfogynak a zöldségek.

Heti kedvencünk

Városszéli Foryota műhely Mercédesszel és Isuzuval

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.